Sri Chinmoy Könyvei és Zenei Munkássága

A belső ígéret – Részletek

A belső ígéret

Fedezze fel és váltsa valóra korlátlan lelki képességeit

Bevezetés

Sri Chinmoy e könyvében páratlan betekintést nyújt a meditáció, a miszticizmus és a spiritualitás világába. A tanulmányok Sri Chinmoy azon korai egyetemi előadásainak kivonatai, melyeket az Egyesült Államokban valamint Európa és Ázsia szerte adott. Ezeken keresztül elénk tárja látomását az emberi tudat és a föld arcának átalakításáról. Mindazonáltal ebben a könyvben jóval több rejlik, mint egy látomás. Gyakorlati és részletes útmutatóul szolgál azoknak a keresőknek, akik öntudatuk növelésére és életük átalakítására törekszenek.
Sri Chinmoy gyakorlatiassága és közvetlensége azonnal lenyeri tetszésünket. Szavai ugyanakkor kifürkészhetetlen mélységeket szántanak. Tanításait követve és szavaira meditálva a kereső-olvasó világosan láthatja, hogyan kezdjen belső életbe, és erőteljes inspirációt meríthet önfelfedező útjához. Sri Chinmoy nagyon egyszerű szavakkal magyaráz el olyan bonyolult elgondolásokat, mint hogyan győzhetjük le a belső élettől való félelmet, mi az egyén szerepe a földön, és miért nem a mások feletti hatalomban, hanem a velük érzett egységben található meg a boldogság. Röviden szólva, e könyv részletes tervnek tekinthető egy valóban spirituális jövő felépítéséhez.
Megtalálhatók még itt Sri Chinmoy mélyen szántó meglátásai a belső univerzum működéséről, ahogy az a Védákban és a Bhagavad Gítában is szerepel. „A halál a vég?” világosan feltárja élet, halál és újjászületés kapcsolatát. Az „Ahol minden tudás véget ér” a mentális ismeretek korlátait fejtegeti, meghatározva azt a pontot, ahol a belső, intuitív tudás veszi át a szerepét. Sri Chinmoy leírja a hét magasabb világot, és elmondja, hogyan juthatunk el oda, valamint a hét alacsonyabb világot, és hogy miként kerülhetjük el azokat.
Sri Chinmoy beható ismerete a belső világokat illetően ritka tisztasággal, meggyőző erővel és látásmódja mélységével világlik át szavain. Ezek az írások a szívhez szólnak, az igazság olyan csengésével, mely mély megelégedést hoz azoknak, akik be akarják tartani belső ígéretüket – ígéretüket, hogy törekedni fognak az öntökéletesítés gyönyörére.

Spiritualitás: Mi az, és mi nem az

A spiritualitás az ember korlátlan szabadsága
élet-hajójában:
élet-utazásának szabadsága,
élet-fájdalmaitól való szabadsága,
és élet-teljesítményén túli szabadsága.
A spiritualitásban rejlik az ember legtávolabbi látomása.
A spiritualitás rejti az ember legközelebbi valóságát.
Isten könyörületes.
Az ember törekvő.
A spiritualitás a tudat-fény,
mely egyesíti az ember törekvését
Isten Könyörületével.
A spiritualitás elmondja az embernek,
hogy ő az elleplezett Isten,
Isten pedig a feltárt ember.
A spiritualitás nem menekvés
a való világ elől.
A spiritualitás megmutatja nekünk,
mi is az igazi valóság,
és hogyan fedezhetjük azt fel itt a földön.
A spiritualitás nem az élet megtagadása,
hanem az élet legtisztább elfogadása.
Az életet fenntartások nélkül el kell fogadni.
Az életet lélekteljesen meg kell valósítani.
Az életet teljesen át kell alakítani.
Az életet örökké kell élni.
A spiritualitás nem a tudatlanság dala.
A spiritualitás a koncentráció,
a meditáció és a megvalósulás szülőanyja.
A koncentráció lendületesen elvisz engem Istenhez.
A meditáció csendben elhozza hozzám Istent.
A megvalósulás sem engem nem visz Istenhez,
sem Istent nem hozza el hozzám.
A megvalósulás feltárja előttem,
hogy Isten
a Valóság Végtelenségének kék madara,
én pedig
az Isteniség Igazságának arany szárnya vagyok.
A spiritualitás megtanította nekem,
mi a különbség
beszédem és csendem között,
elmém és szívem között.
A beszédben megpróbálok válni valamivé.
A csendben létezem.
Mikor kinyitom a számat,
Isten becsukja a szívemet.
Mikor becsukom a számat,
Isten kinyitja a szívemet.
Elmém így szól: „Istennek szüksége van rám.”
Szívem így szól: „Szükségem van Istenre.”
Elmém birtokolni akarja Isten teremtését,
miközben tagadja azt.
Szívem át akarja ölelni Isten teremtését,
miközben szolgálja azt.
Elmém azt mondja, nem tudja,
hogy Istenre gondol-e vagy saját magára.
Elmém időnként úgy érzi,
hogy mivel nem gondol Istenre,
Isten sem gondol őrá.
Szívem látja és érzi,
hogy Isten gondol rá, még akkor is,
ha ő nem törődik vele, hogy Istenre gondoljon.
A spiritualitás titokban elmondta nekem,
mi a legfőbb szükségletem,
és hogyan juthatok hozzá.
Mi a legfőbb szükségletem?
Isten Áldása.
Miként juthatok hozzá?
Úgy, hogy egyszerűen kölcsönveszem Isten Bankjából.
Hogyan tudom visszafizetni az adósságot?
Egyszerűen úgy, hogy újra kölcsönveszek Isten bankjából.
De csak bölcsességet szabad kölcsönöznöm és semmi mást.
Ha a bölcsességet birtoklom, azzal kiegyenlítettem az adósságot.
Valóban, ez a bölcsesség a spiritualitás lélegzete.
Isten kísérlete vagyok.
Nevet is adott nekem: tudomány.
Isten tapasztalata vagyok.
Nevet is adott nekem: spiritualitás.
Isten megvalósulása vagyok.
Nevet is adott nekem: egység –
egység belül,
egység kívül.
Isten a Valóságom.
A menny a Halhatatlanságom.
A föld az isteniségem.
A földön növekszem.
A mennyel válok valamivé.
Istenben létezem.

A belső élettől való félelem

Furcsa ez a mi világunk.
Még furcsább emberi felfogásunk.
A legfurcsább a belső élettől való félelmünk.
Mi a belső élet?
Ez az élet, mely azért él, hogy növekedjen, és azért növekszik, hogy éljen.
A lélek határtalan látomásában növekszik.
A lélek legfenségesebb bőségében él.
Ez a belső élet mindig
a lélek átalakító és beteljesítő fényével összhangban cselekszik.
Ha nem ismered a lelkedet,
akkor az isteni bölcsesség világában
végzetes tudatlansággal vádolnak majd.
Ha ismered a lelkedet,
Egykettőre megismerkedsz Istennel.
Kérlek, ne feledd
Istennek tett nagy ígéretedet.
Mielőtt a világba jöttél,
mielőtt felöltötted az emberi köpönyeget,
a rendelkezésedre álló minden őszinteséggel
azt mondtad Istennek, édes Uradnak,
hogy részt fogsz venni isteni lilájában (játékában).
Ő így szólt hozzád:
„Gyermekem, teljesíts be Engem,
és ugyanakkor teljesítsd be önmagadat a földön!”
Isteni borzongás járt át,
örömöd nem ismert határt.
Így feleltél: „Atyám, így fogok tenni.
Legyen lélekteli ígéretem méltó
a Te könyörületes Parancsodra.”
A balszerencse úgy hozta,
hogy mostanra teljesen elfeledkeztél ígéretedről.
Itt a földön nem Istent,
hanem magadat akarod beteljesíteni.
Megvilágosulatlan elméd arra sarkall,
hogy hagyd cserben Istent,
és te meg is teszed.
Úgy érzed, Isten beteljesülése
csak saját beteljesülésed által jöhet.
Ha ez így nem működik,
élet-leheletedből
egy szikrányit sem vagy hajlandó áldozni arra,
hogy Istent beteljesítsd a földön.
Isteni ígéreted a kudarc keserű könnyeit hullatja.
Mondanom sem kell, ha magadat próbálod beteljesíteni,
mielőtt beteljesítetted volna Istent,
az olyan, mintha a kocsit fognád a ló elé.
Ez a legnagyobb képtelenség.
Mostanra talán rájöttél,
miért vallottál kudarcot
Istennek tett legőszintébb ígéretedben.
A félelmed miatt.
Ha azt kérdezem tőled, hány ellenséged van,
felugrasz, és így szólsz: „Jó pár!”
De azt kell mondanom, hogy tévedsz.
Csak egyetlen ellenséged van,
még ha legnagyobb meglepetésedre úgy is tűnik,
hogy az egy egész seregnyi.
Ez az egyetlen ellenséged a félelem,
öntudatlanul dédelgetett félelmed.
Félsz a belső élettől.
Úgy érzed, hogy abban a pillanatban,
amint belső életbe kezdesz,
elveszel, teljesen elveszel.
Azt is gondolhatod,
hogy a belső élet elfogadásával
légvárakat építesz.
Végül azt is érezheted,
hogy a belső élet elfogadásával
drága életedet
egy üvöltő oroszlán szájába veted,
aki teljesen el fog nyelni
téged és külső életedet.
Számtalan édes álmod van.
Valóra akarod váltani ezeket.
Minden álmod élvezni akarja a világot.
Hatalmas erődet szeretnéd felkínálni a nagyvilágnak.
Úgy érzed, ha belső életbe kezdesz,
megfosztanak ezektől a felbecsülhetetlen eredményektől.
Tehát itt az ideje, hogy megjelenjen a félelem,
és természetesen visszarettensz a belső élettől.
Elkezd kínozni a félelem.
Megpróbál korlátozni és megkötni.
Szerencsétlen módon,
életed utat enged ennek a sajnálatos téveszmének.
De ha régóta babusgatott félelmedet
egyszer, csak egyetlen egyszer,
mindennek energiát adó meditációd segítségével,
bevinnéd a belső világba,
meglátnád, hogy a félelem ott puszta létét is elveszíti.
Egy szempillantás alatt
eggyé válik belső életed
lendületes erejével.
Ha valóban birtokolni akarod a külső világot,
először a belső világot kell birtokolnod,
és nem fordítva.
Ha valóban élvezni akarod a külső világot,
először a belső világot kell élvezned,
és nem fordítva.
Ha szíved arra sóvárog, hogy az emberiséget szolgálja,
először a belső isteniséget kell szolgálnod.
Csalhatatlan ez az igazság.

Ismerd meg önmagad!

Átmanam viddhi – „Ismerd meg önmagad!”
Minden egyénnek meg kell ismernie önmagát.
Ismernie kell magát,
mint végtelen, örök és halhatatlan Tudatot.
A Végtelenség, az Örökkévalóság és a Halhatatlanság
fogalma teljesen idegen számunkra.
Miért? Ennek oka nagyon egyszerű.
Inkább a testben élünk, mint a lélekben.
Számunkra a test minden;
a testen túl
nincs, és nem is lehet semmi.
A lélek létezését
puszta képzelődésnek tartjuk.
De biztosítalak róla, hogy a lélek nem képzelgés.
A lélek egyszerre élete és kinyilvánulása a Kozmikus Valóságnak.
Legtöbbünk a testben él,
a földhözkötött fizikai tudatban.
Tanítónk a sötétség,
professzorunk a tudatlanság.
De ha valaha is a lélekben élünk,
meglátjuk, hogy tanítónk a vízió,
professzorunk pedig a megvilágosodás.
„Az élet erőfeszítés” – állítja a test.
„Az élet áldás” – mondja a lélek.
Az emberben lakozó emberi nem akar túllépni
az erkölcsösségen, a társadalmon és az emberiségen.
Az emberben rejlő isteni leszáll
az isteniből az emberibe,
az egységből a sokrétűségbe.
Átmanam viddhi – „Ismerd meg önmagad!”
Az Upanisádok látnokai
nem csak felfedezték ezt a transzcendentális Igazságot,
de fel is ajánlották a szenvedő, síró és küzdő emberiségnek.
Ahhoz, hogy az ember ismerje önmagát,
először fel kell fedeznie önmagát.
Mi az önfelfedezés?
Az önfelfedezés Isten-megvalósítás.
Jóga nélkül nincs önfelfedezés.
A jóga nem vallás.
A jóga az Egyetemes Igazság.
India hagyományos igazsága.
Az élet legfontosabb tapasztalata.
A valódi jóga és az élet együtt járnak.
Nem választhatók el egymástól.
Ha megpróbálod elválasztani őket, kudarcot vallasz.
A jóga és az élet éppoly elválaszthatatlanok,
mint a Teremtő és a teremtés.
A jóga vajon a szigorú aszketizmus másik neve?
Határozottan nem.
A jóga vajon az önfegyelem másik neve?
Kétségtelenül igen.
Megköveteli a jóga a világ elutasítását
és az érzékek elfojtását?
Nem, soha.
Megköveteli a jóga a világ elfogadását
és az érzékek feletti uralmat?
Igen, egy erőteljes igen.
Mindenkinek való a jóga?
Igen is és nem is.
Igen, mert minden emberi lélek
Istentől ered,
és belsőleg arra törekszik, hogy visszatérjen Hozzá.
Nem, mert vannak emberek,
akik fejlettségük jelenlegi fokán úgy érzik,
hogy élhetnek Isten nélkül.
Megadhatja-e az embernek
a tanulás és az érvelés az önmegvalósítást? Nem.
A pusztán könyvekre alapozott tudás önámításban végződik.
Miért? Mert a nagy tudású ember
úgy érzi, elérte a végtelen bölcsességet.
Sajnos nem tudja,
hogy a valódi végtelen bölcsesség
csak az Isten-megvalósításból fakadhat.
A puszta értelmi érvelés csalódáshoz vezet.
Megadhatja-e az embernek
az odaadás és a törekvés az önmegvalósítást? Igen.
Az ember odaadása az ő szívvirága,
melyet felajánlott Isten Lábánál.
Az ember törekvése az ő lélek-gyümölcse,
melyet Isten Ölébe helyezett.
Az önmegvalósításhoz az embernek szabadságra van szüksége.
Isten megadja neki a szabadságot.
Mi a szabadság?
A szabadság Isten áldozat-ereje
és az ember csoda-ereje.
Sri Rámakrisna, India nagy spirituális mestere egyszer megjegyezte: „Az a nyomorult, aki minduntalan azt mondja: ’meg vagyok kötve, meg vagyok kötve’, csak azt éri el, hogy meg van kötve. Aki éjjel nappal azt ismételgeti: ’bűnös vagyok, bűnös vagyok’, bizony bűnös lesz. Az embernek olyan égő hite kell legyen Istenben, hogy azt mondja: ’Isten Nevét ismételtem, hogy tapadhatna hát hozzám még mindig a bűn. Hogyan lehetnék ezután is bűnös?’”
Pozitív gondolatokat kell táplálnunk,
pozitív elképzeléseket, pozitív eszményeket.
Célunk csak így nem marad távoli sírás.
Minden embernek éreznie kell:
„Isten, saját Mesterem Lábánál vagyok.
Isten, saját Teremtőm Kezében vagyok.
Isten, saját Szerelmem Szívében vagyok.”
„Kérjetek, és megadatik néktek;
keressetek, és találtok;
zörgessetek és megnyittatik néktek!”
Kértem.
Uram nekem adományozta
határtalan Könyörületét.
Kerestem.
Uram nekem adta
végtelen Szeretetét.
Kopogtattam.
Legnagyobb meglepetésemre,
az ajtó nem volt elreteszelve belülről.
Édes Uram epedve várta érkezésemet.

Szerző: Sri Chinmoy

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás