Sri Chinmoy Könyvei és Zenei Munkássága

Meditáció – Részlet

Sri Chinmoy:
Meditáció
A mű eredeti címe: Meditation: Man-Perfection in God-Satisfaction

Madal Bal Kft. – Budapest 1993

Tartalom

Előszó
Mi a meditáció?
Meditáció kezdőknek
A meditáció ábécéje
A meditáció órája
További kérdések
Koncentráció, meditáció, kontempláció
Ima és mantra
Meditáció Sri Chinmoy útján
Belső tapasztalatok
A meditáció és a mindennapi élet
Magyarázat a kifejezésekhez
A szerzőről

lotusblueMI A MEDITÁCIÓ?

Mi a meditáció? A meditáció az ember önfelébredése és Isten önfelajánlása. Ha az ember önfelébredése és Isten önfelajánlkozása találkoznak, akkor az ember halhatatlanná válik a belső világban, és Isten beteljesültté válik a külső világban.
A meditáció csak annyit mond nekünk: Isten van. A meditáció csak egy igazságot tár fel előttünk: az Isten-látás a miénk.
Miért meditálunk? Azért meditálunk, mert minket ez a világ nem tudott betölteni. Vegyük például békénket. A mi úgynevezett békénk, amelyet mindennapi életünkben ismerünk, valójában öt perc békéből és aztán tíz óra szorongásból, gondból és frusztrációból áll. Állandóan ki vagyunk szolgáltatva a negatív erőknek, amelyek mindenhol léteznek körülöttünk. Féltékenység, félelem, kétség, gondok, szorongás és kétségbeesés. Ezek az erők olyanok, mint a majmok. Ha megunták, hogy harapdáljanak minket, pár percre megpihennek. És akkor azt hisszük, hogy békénk van. De ez egyáltalán nem béke, hiszen a következő pillanatban újra támadnak.
Csak a meditáción keresztül tudunk maradandó békét, isteni békét elérni. Ha reggel lélekteljesen meditálunk és akár csak egy percre is békét fogadunk magunkba, akkor ez az egy perc béke egész napunkat át fogja itatni. És ha nagyon magas a meditációnk, akkor valóban maradandó, mély békét, fényt és örömet kapunk. Szükségünk van a meditációra, mert a fénybe akarunk belenőni, és a fényben akarunk beteljesülni. Ha ez törekvésünk célja és erre szomjazunk, akkor a meditáció az egyetlen út.
Ha meg vagyunk elégedve azzal, amink van és amik vagyunk, akkor nincs szükségünk arra, hogy meditáljunk. Azért kezdünk meditálni, mert belső éhségünk van. Érezzük, hogy valami fénylő, valami széles, valami isteni létezik bennünk. S azt is érezzük, hogy erre a valamire nagy szükségünk van, csak nincs meg hozzá a bejárásunk. Éhségünk tehát egy spirituális szükségletből ered.
Helytelen, ha azért kezdünk meditálni, hogy elmeneküljünk a világtól, és elfelejtsük fájdalmainkat. Ha a spirituális életbe azért fogunk bele, mert frusztráltak vagy elégedetlenek vagyunk, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy a spirituális életet elhagyjuk. Ma nem tudtam kielégíteni a vágyamat, ezért elégedetlen vagyok a világgal. De holnap azt mondom magamnak: „Megpróbálom újra. Most talán fog sikerülni, és akkor boldog leszek.” Egy idő után azonban azt fogjuk látni, hogy a vágy-élet soha nem fog minket kielégíteni. Felismerjük, hogy a tágasságból jöttünk, és a végtelen tágasságba akarunk belépni. Ez a törekvés.
A törekvés-életben csak Istent akarjuk. Ha csak Istent akarjuk, Ő természetesen saját magát fogja adni, de ezt az Ő saját módján fogja megtenni. Ha bizonyos tulajdonságokért imádkozunk és meditálunk, akkor is beteljesültek leszünk, ha Isten ezeket nem adja meg. Mert egyszerűen azt fogjuk mondani: „Ő tudja a legjobban. E pillanatban még nem vagyok kész ezekre a dolgokra. De amint arra alkalmas vagyok, bizonyosan megadja azonnal.” A törekvés-életben nem megvalósításunk az, ami beteljesít minket, hanem a törekvésünk. A törekvés maga a beteljesülésünk.
A spiritualitást nem tudjuk kényszerrel elérni; nem lehet húzni vagy tolni. A spirituális fényt nem lehet erőszakkal lehúzni. Csak akkor leszünk képesek törekvésünkkel a fényt befogadni, ha a fény magától jön le. Különben több fény jön le, mint amennyit képesek vagyunk befogadni, s akkor repedni kezd a hordónk. Hogyan tudjuk ezt a fényt fentről fogadni? Hogyan tudjuk kitágítani a tudatunkat, hogy fogékonyabbá váljunk? A válasz ez: a meditáción keresztül.
A meditáció nem azt jelenti, hogy öt-tíz percet nyugodtan ülünk. A meditáció bizonyos erőfeszítést követel. Az értelem nyugodttá és csendessé kell váljék. Ugyanakkor éber is kell legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és csendes, akkor egész lényünk egy üres edénnyé, hordóvá válik, s belső lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget tud hívni, hogy folyjék bele ebbe az edénybe, és töltse meg azt. Ez a meditáció.
Ha azt hisszük, hogy mi próbálunk meditálni, akkor a meditáció bonyolultnak látszik. De az igazi meditációt nem mi csináljuk. A valódi meditációt a bennünk lévő Belső Pilóta, a Supreme végzi, aki állandóan meditál bennünk és rajtunk keresztül. Mi csak az edény vagyunk, és megengedjük neki, hogy Ő az Ő teljes tudatával feltöltsön. A saját egyéni erőfeszítésünkkel kezdjük, de ha mélyen magunkba megyünk, akkor látjuk, hogy nem a személyes erőfeszítés az, amely megengedi nekünk, hogy a meditációba lépjünk. A Supreme az, aki bennünk és rajtunk keresztül tudatos figyelmünkkel és tudatos beleegyezésünkkel meditál.
A meditáció végső célja Istennel való tudatos egységünk elérése. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de e pillanatban nem vagyunk tudatosan egyek Istennel. Nagyon sokan hisznek Istenben, csak ez a hit az ő életükben nem valóság. Egyszerűen hisznek Istenben, mert valaki, egy szent ember, vagy egy jógi, vagy egy spirituális mester azt mondta, hogy létezik Isten. Vagy olvastak valamit spirituális könyvekben. De ha gyakoroljuk a meditációt, akkor eljön az a nap, amikor Istennel való tudatos egységünket elérjük. Akkor Isten nekünk adja az Ő végtelen békéjét, az Ő végtelen fényét és végtelen üdvösségét, és mi belenövünk ebbe a végtelen békébe, végtelen fénybe és üdvösségbe.
Sri Krisna meditált, és az isteni szeretet Istenévé vált. Buddha meditált, és az isteni fény Istenévé vált. Krisztus meditált, és az isteni részvét Istenévé vált. Nos, Isten azt akarja, hogy meditáljunk. Azt szeretné, hogy az isteni élet Istenévé váljunk.

beach

Kérdések és válaszok

KÉRDÉS: Mi a különbség a gondolkodás és a meditálás között?
SRI CHINMOY: A gondolkodás és a meditálás két teljesen különböző dolog, gyökeresen különböző dolgok. Gondolkodás és meditálás olyan, mint az Északi-sark és a Déli-sark. Amikor meditálunk, akkor egyáltalán nem gondolkodunk. A meditáció célja, hogy az összes gondolattól megszabaduljunk. Ha istentelen vagy ellenséges gondolatok lépnek belénk, akkor ezeket visszautasítjuk. Végül is eljő az idő, amikor csak isteni gondolatok, isteni ideák fognak belénk lépni. Ezek lesznek szívünk táblájára fölírva. Meditálás közben azonban következetesen el kell utasítanunk magunktól a gondolatokat. Egy gondolat olyan, mint egy pont a táblán, egyszerűen itt van, akár jó, akár rossz. Csak akkor tudunk a valódi valóságba belenőni, ha egyáltalán semmi gondolatunk nincs. A mély meditációban a gondolatok be tudnak jönni, de a legmagasabb és a legmélyebb meditációban ezt nem tudják megtenni. A legmagasabb meditációban nincsenek gondolatok. Itt az értelem nyugodt és csendes. Itt egyáltalán nincsen forma, nincsen értelem.
A gondolkodásnak semmi köze a meditáláshoz. A töprengés, mint az önmagába behatoló gondolkodás egyik formája, nagyon távol van a meditáció fegyelmezett tágasságától. Csak meditációban lehet az isteni üdvösséget megtalálni. Mihelyt elkezdünk gondolkozni, a korlátozottsággal és a szolgasággal játszunk. Gondolataink tartósan fájdalmasak, mérgesek és rombolóak akkor is, ha ebben a pillanatban szépnek és jónak néznek ki, mert korlátoznak és megkötnek minket. A gondolkodó értelemben nincsen valóság. Minden pillanatban egy várat építünk, s a következő pillanatban újra leromboljuk. Az elmének megvan a maga értelme, de a spirituális életben messze az értelmen túl kell menjünk, oda, ahol az örök béke, örök tudás és fény van. Csak törekvésünk és meditációnk segítségével tudunk a gondolkodáson túlmenni, és tudjuk Isten valóságát és látomását együtt látni, és annak örülni.

KÉRDÉS: Mit jelent az a kifejezés: a legmagasabb meditáció?
SRI CHINMOY: A legmagasabb meditáció azt jelenti, hogy egyáltalán nincs többé gondolat. Meditációnk közben nagyon gyakran áldozatául esünk az istentelen, csúnya gondolatoknak. Meditáció közben néha jó gondolatok is jönnek: isteni, beteljesítő és megvilágosító gondolatok. Ez egy magasabb szint. De amikor a legmagasabb állapotban vagyunk, nincsenek már többé gondolatok, sem jók, sem rosszak. Ott csak fény van.
A fényben a látomás és a valóság találkoznak. Ön ott ül, és én itt állok. Én vagyok a látomás, és Ön a valóság. Ahhoz, hogy Önt megismerjem, meg kell Önt nézzem, és Önbe kell hatoljak. De ha a legmagasabb meditációnkban vagyunk, ez másképpen van. Valóság és látomás egyek. Ahol Ön van, ott vagyok én is, és ahol én vagyok, ott kell legyen Ön is, mert mi egyek vagyunk. Ezért a legmagasabb meditációban nincs szükségünk sem gondolatokra, sem ideákra, sem semmi másra. Általában először egy gondolat lép belénk. Aztán ennek adunk egy formát, egy alakot, és végül is megértjük, hogy miről van szó. De a legmagasabb meditációban minden egyszerre jön. Ott a tudó és a tudott egyek.

KÉRDÉS: Miben különbözik egy szokásos gondolat attól, amelyik meditáció közben jön?
SRI CHINMOY: Ha Ön nem meditál, akkor látja, hogy minden gondolat, minden idea szavakból áll. Ha aztán behatol a gondolatba, akkor látja, hogy vagy az értelmén belüli, vagy az értelmén kívüli szavakkal alkot. Jön egy, kettő, három vagy négy szó, és egy mondatot alkotnak, s máris itt van a gondolat. De meditáció közben, feltéve, hogy mély a meditáció, nincs szükség a szavakra, hogy gondolatokat alkosson. A mély meditációban úgy jön a gondolat, mint egy villámcsapás. A gondolat fény formájában jön, vagy a fény hozza közvetlenül az Ön belső személye elé a gondolatot.

KÉRDÉS: Lehet meditálni anélkül, hogy Istenben hinnék?
SRI CHINMOY: Ha valaki nem hisz Istenben, attól még meditálhat, de nem fog semmit elérni. A meditáció az ösvény, amely Istenhez vezet. Ha Ön nem hisz Istenben, akkor természetesen nem fog járni ezen az ösvényen. Tegyük fel, hogy ott van az irodájában. Ha én azt állítom, hogy az Ön irodája nem létezik vagy hogy Ön egyáltalán nem létezik, akkor nem fogom venni a fáradságot, hogy fölkeressem az irodáját.

birdsKÉRDÉS: Túlléphetünk a félelmeinken meditáción keresztül?
SRI CHINMOY: A meditáció tulajdonképpeni értelme, hogy a tudatunkat egyesítsük, kiterjesszük, megvilágosítsuk és halhatatlanná tegyük. Mikor meditálunk, saját isteniségünkbe lépünk be. Az isteniség nem fél az emberiségtől, mert végtelen erővel rendelkezik. Ha szabad bejárásunk van az isteniséghez, ha teljes belső és külső létünk az isteniség végtelen és határtalan erejével van betöltve, akkor hogyan félhetnénk az emberiségtől?

KÉRDÉS: Hogyan lehet a meditációt a gyakorlatban használni?
SRI CHINMOY: Ha valaki a külső életében a megfelelő pillanatban a helyeset teszi, akkor azt mondjuk, hogy gyakorlatias. Egy bizonyos módon gondolkozik és cselekszik, mégpedig úgy, hogy mások nem tudják félrevezetni, és külső élete problémamentesen folyik. De bármennyire is okosak, őszinték és tudatosak vagyunk, megtörténik, hogy a külső életben elveszünk. Nem tudjuk, mit kell mondanunk. Nem tudjuk, mit kell tennünk. Nem tudjuk, hogyan kell viselkednünk. Vagy minden fonákul sikeredik akkor is, ha a helyeset mondtuk és a helyeset tettük. Nem tudjuk, hogy a külső életünkben hogyan viselkedjünk; egyszerűen nem tartjuk kezünkben az életünket. Egészen őszintén szeretnénk valamit tenni vagy valamivé válni, és mégsem sikerül.
Miért? Ilyen helyzetek azért állnak elő, mert külső képességeink mindig belső tudatosságunk mértékétől függenek. Ha belső életünkben gyakorlatiasak vagyunk, ami azt jelenti, hogy imádkozunk és meditálunk, akkor határtalan belső tudatosságot fogunk elérni. Aki határtalan belső tudatossággal rendelkezik, szabad bejárást nyer a végtelen igazsághoz, a végtelen örömhöz, és külső életét nagyon könnyen ellenőrzés alatt tudja tartani.
A belső élet mindig az igazság üzenetét, Isten üzenetét hordozza magában. Ahol igazság van, ott egy mag van. Hagyjuk ezt a magot csírázni, és fává nőni. Ha a fa gyümölcsöt hoz, Ön látni fogja, hogy a belső világ képességei kinyilvánulnak a külső világban. Mindig belülről növünk, és nem kívülről.
Külső életünkben tehetünk vagy mondhatunk, amit akarunk, ezáltal nem közeledünk az igazság-fényhez. Ha azonban először meditálunk, és azután cselekszünk vagy beszélünk, akkor a helyeset tesszük és a helyessé válunk. Belső életünk és belső gyakorlatiasságunk kell vezesse külső életünket, és nem fordítva. Külső életünk élet-lehelete a belső életből kell jöjjön. A belső gyakorlatiasságnak be kell hatolnia a külső életbe, és csak azután tudunk a külső életben valóban gyakorlatiasak lenni.

orchidcandles
KÉRDÉS: Meg tudjuk válaszolni a kérdéseinket mindennapi meditációnkkal? És ha igen, honnan tudjuk, hogy a válasz a szívtől vagy a lélektől jön, és nem az értelemtől?
SRI CHINMOY: Meditáció közben vagy a meditáció végén minden kérdésére választ kaphat. Ha mélyen magába megy, akkor föltétlenül megtalálja a választ. De ha kapott egy választ, meg kell tudnia, hogy ez a lélektől, vagy az értelemtől jön. Ha a szívtől vagy a lélektől jön, egy megkönnyebbült békeérzése lesz. Nem támadnak fel ellentmondó gondolatok, amelyek megtagadnák a választ. Ha azonban nem a szívtől vagy lélektől jön a válasz, akkor az értelem rögtön előjön, és kétségbe vonja a kapott üzenetet.
Az értelemtől kapott válaszoknak nincsen bizonyosságuk. Az értelem mond valamit ebben a pillanatban, és a következő pillanatban mond valami mást. Ebben a pillanatban az értelme azt mondja Önnek, hogy én jó ember vagyok, a következőben pedig azt: „Nem, ez egy rossz ember.” A szív azonban mindig ugyanazt az üzenetet ajándékozza. Ha Ön reggel odaül meditálni, akkor kap tőle egy üzenetet, és ha este odaül meditálni, akkor este is ugyanazt az üzenetet fogja kapni.
Ha Ön azt a belső üzenetet kapja, hogy keressen fel valakit, mondjuk a főnökét, akkor Ön egyszerűen elmegy, és megkeresi ezt az embert. Ha azonban az értelmétől jön ez az üzenet, akkor rengeteg kérdés fog felmerülni az értelmében, mielőtt elmenne oda. És aztán ha végül elmegy hozzá, és az eredmény nem olyan, mint amilyennek remélte volna, akkor csalódott lesz, és azt mondja: „Nem, sajnos nem azt tettem, amit kellett volna. Hamis üzenetet kaptam.”
Ha viszont a lelkétől kapja az üzenetet, akkor annak helyességéről föltétlenül meg lesz győződve, és a sikert vagy sikertelenséget ugyanazzal a megelégedettséggel fogja fogadni. És amikor ezt az üzenetet végrehajtja, semmit sem fog elvárni, nem fogja elvárni, hogy a főnöke beszéljen Önnel vagy valamit tegyen. Nem, Ön egyszerűen végrehajtja ezt a belső üzenetet, és az eredmény vagy siker, vagy sikertelenség lesz. Így tudja meg, hogy egy üzenet belülről jött-

Szerző: Madal Bal Könyvkiadó

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás