-25%

Sziddhártha Buddhává válik

Buddha fénye, bölcsessége és halhatatlan tanítása emberek millióit vezette az igazság ösvényére; szíve a részvét áradata volt a sötétben eltévedt emberiség számára. Megvalósulásával véget vetett a szenvedésnek, legyőzte a halált. Mint eltévedt gyermekek százai, őszinte keresők találtak Buddha lábainál menedékre és spirituális megszabadulásra. A könyvben Sri Chinmoy tíz szívhez szóló történeten keresztül meséli el Buddha életútját. A történetekben Buddha élő bölcsessége és időtlen tanítása elevenedik meg.

Szerző: Sri Chinmoy
Oldalszám: 103
Méret: 130×195
Kötés: kartonált
ISBN: 963008421
Kiadó: Madal Bal Kft.

592 Ft

Készlet: Raktáron, rendelhető!
- +
Cikkszám: B010 Kategóriák: , , Címke:

Bihar gyermeke, India fia, a világ polgára, a magasabb szférák lakója: Sziddhárta, a Buddha.
A külső világban Ázsia fényeként ismerik. A belső világban Ő valóban a világegyetem örökké megvilágosító Fénye.
A világ szomorúságainak felajánlotta végtelen Részvét-szívét. A világ törekvésének felajánlotta transzcendentális megvilágosodás-Lelkét.
A Mindenható két dolgot tett. Sziddhárta Gótama által megmutatta az emberi lényben élő Tökéletesség ideálját. A Buddhán keresztül megmutatta az Isteni Lényben élő Megvilágosodását és Részvétét.
A Mérhetetlen a Szívével eljött Buddhához.
A Megismerhetetlen az Elméjével eljött Buddhához.
A Transzcendentális az Üdvösségével eljött Buddhához.

Amikor az Úr Buddhához folyamodom menedékért, Ő megáld.
Amikor az élet belső Törvénykönyvéhez folyamodom menedékért, Az megvilágosít.
Amikor a Közösséghez folyamodom menedékért, Az szolgálatába állít.

A buddhizmus a Védanta filozófia egy fajtája. De Buddha filozófiája a Védanta egy különleges aspektusára helyezi a hangsúlyt. Buddhát, mint a Részvét Istenét említjük. Beszélünk Buddha morális etikájáról. Honnan jött mindez? A Védantából. De míg a Buddha a Védanta és az Upanisádok igazságát fejezte ki, a saját belső fényét egy meghatározott módon ajánlotta fel. Ezért találja a hétköznapi ember nehezen hihetőnek, hogy Buddha tanításának eredeti forrása a Védanta volt.

A Védikus parancsolat az emberi életerő számára az Ahimsa. Az Ahimsa erőszakmentességet jelent. Erőszakmentességet az életerőben, és az életerő erőszakmentességét. Az ember az erőszakmentességből kapja a legnagyobb lehetőséget, hogy megérezze, nem egy kis családhoz tartozik, de mindenek legnagyobb családjához: a világegyetemhez. India erőszakmentesség filozófiáját először a részvétteljes Buddha és követői ültették gyakorlatba. Gandhi erőszakmentessége egy rendkívül értékes ajándék volt a jelenkor életszerető emberiségének.

 

Szerző

Sri Chinmoy

Oldalszám

103

Méret

130×195

Kötés

kartonált

Kiadó

Madal Bal Kft.

ISBN

963008421

Tartalomjegyzék

Fejezetek
Ki a tulajdonos, az életmentő vagy a gyilkos?
Sziddhártha herceg elhagyja
Sziddhártha Buddhává
Atyám, kérlek, add nekem a részem
Buddha és a néhány mustármag
Lét és nemlét találkozása
Itt, és sehol máshol
Buddham Saranam Gacchami
Sáriputra, bolond vagy
Buddha és Ánanda

Olvass bele itt

Buddha

buddha3Bihar gyermeke, India fia, a világ polgára, a magasabb szférák lakója: Sziddhárta, a Buddha.
A külső világban Ázsia fényeként ismerik. A belső világban Ő valóban a világegyetem örökké megvilágosító Fénye.
A világ szomorúságainak felajánlotta végtelen Részvét-szívét. A világ törekvésének felajánlotta transzcendentális megvilágosodás-Lelkét.
A Mindenható két dolgot tett. Sziddhárta Gótama által megmutatta az emberi lényben élő Tökéletesség ideálját. A Buddhán keresztül megmutatta az Isteni Lényben élő Megvilágosodását és Részvétét.
A Mérhetetlen a Szívével eljött Buddhához.
A Megismerhetetlen az Elméjével eljött Buddhához.
A Transzcendentális az Üdvösségével eljött Buddhához.

Amikor az Úr Buddhához folyamodom menedékért, Ő megáld.
Amikor az élet belső Törvénykönyvéhez folyamodom menedékért, Az megvilágosít.
Amikor a Közösséghez folyamodom menedékért, Az szolgálatába állít.

A buddhizmus a Védanta filozófia egy fajtája. De Buddha filozófiája a Védanta egy különleges aspektusára helyezi a hangsúlyt. Buddhát, mint a Részvét Istenét említjük. Beszélünk Buddha morális etikájáról. Honnan jött mindez? A Védantából. De míg a Buddha a Védanta és az Upanisádok igazságát fejezte ki, a saját belső fényét egy meghatározott módon ajánlotta fel. Ezért találja a hétköznapi ember nehezen hihetőnek, hogy Buddha tanításának eredeti forrása a Védanta volt.

A Védikus parancsolat az emberi életerő számára az Ahimsa. Az Ahimsa erőszakmentességet jelent. Erőszakmentességet az életerőben, és az életerő erőszakmentességét. Az ember az erőszakmentességből kapja a legnagyobb lehetőséget, hogy megérezze, nem egy kis családhoz tartozik, de mindenek legnagyobb családjához: a világegyetemhez. India erőszakmentesség filozófiáját először a részvétteljes Buddha és követői ültették gyakorlatba. Gandhi erőszakmentessége egy rendkívül értékes ajándék volt a jelenkor életszerető emberiségének.


A következő részlet Sri Chinmoy “Sziddhártha Buddhává válik” c. könyvéből kivonat

(Buddha tanítványaival. Egy tanítvány feláll.)

TANÍTVÁNY: Ó, Uram, a tanításodról kívánok prédikálni.

BUDDHA: Természetesen megteheted, de előbb pár kérdést szeretnék feltenni neked. Biztos vagyok benne, hogy képes leszel válaszolni rájuk.

TANÍTVÁNY: A te nagyságodat bizonyítja, ha képes vagyok válaszolni.

BUDDHA: Mondd, ha valaki hamisan beszél rólad, mit teszel?

TANÍTVÁNY: Csöndben maradok, uram.

BUDDHA: Mondd, ha valaki megüt, mit teszel?

TANÍTVÁNY: Nem emelem fel a kezem. Csendben maradok.

BUDDHA: Ha meg akar ölni, mit teszel?

TANÍTVÁNY: Csendben maradok. Tudom, hogy a halál elkerülhetetlen. Mindenkinek meg kell halnia. Nekem is meg kell halnom egy napon. Nem keresem a halált, de ugyanakkor nem is kerülöm el.

BUDDHA: Nagyon köszönöm a válaszaidat. Prédikálhatsz a tanításról. Az áldásommal teszed. (Az összes tanítványnak.) Ma az erdőben akarok sétálni. Aki követni akar, jöjjön velem!

(Az összes tanítvány buzgón követi Buddhát.)

2. szín

(Buddha a tanítványokkal az erdőben. Hirtelen Angulimál érkezik.)

ANGULIMÁL: Állj! Állj!

BUDDHA: Már megálltam. Te vagy az, aki nem állt meg. Sok száz embert öltél már meg. Bűneid láncként tekerednek a nyakad köré. Én megállapodtam, otthonom örökre a végtelen tudatosság, de te még mindig a fizikai vágyak földjén kóborolsz, s megpróbálod lerombolni a világot. Még nem állapodtál meg. Én pedig már a kimondhatatlanság állandó csöndjében lakozom.

(Angulimál kihúzza a kését, és rátámad Buddhára, de Buddha fénye foglyul ejti. Lerogy Buddha lábai elé.)

ANGULIMÁL: Ó, Buddha, bocsáss meg! Bocsásd meg a tudatlanságomat! Bocsásd meg, amit eddig tettem a világon, s amit most veled tettem!

BUDDHA: Megbocsátok. Megbocsátok a múltadért, s a jelenedért is.

ANGULIMÁL: Ha igaz, hogy megbocsátottál a múltamért és a jelenemért, akkor azt kérem, hogy bizonyítsd be.

BUDDHA: Miképp bizonyítsam be?

ANGULIMÁL: Fogadj tanítványodnak! Ha elfogadsz, akkor elhiszem, hogy igazán megbocsátottál, ó, uram.

BUDDHA: A tanítványom vagy, Angulimál. Elfogadlak.

3. szín

(Buddha tanítványaival. Praszendzsit király érkezik.)

PRASZENDZSIT: Mester, nagyon sajnálom, hogy oly sokáig nem tudtam eljönni hozzád. A testem a palotában volt, de a lelkem veled szárnyalt.

BUDDHA: Igen, fiam, tudom. Az odaadó és törekvő szíved itt van, de a fizikai testedre a Birodalomnak van szüksége.

PRASZENDZSIT: Mester, a világ olyan romlott. De egy nap majd beteljesedik az álmod, és a Földön nem lesz több szenvedés. Egy nap a világ rájön, hogy a vágy a szenvedés oka. Most még az emberek vitatkoznak, harcolnak és gyilkolják egymást. Van egy rossz hírem a számodra: a múlt héten a királyi család egyik tagját leszúrta Angulimál. Biztos, hogy hallottál már Angulimálról. Levágta a jobb hüvelykujját az áldozatnak, és most a nyakláncán viseli. Hányszor próbálták katonáim kézre keríteni! De ez a bűnöző sosem lett meg. Ez az én szomorú hírem. Mester, imádkozom, hogy foglalkozz a rokonommal a belső világban.

BUDDHA: Természetesen, figyelmet fogok rá fordítani.

PRASZENDZSIT: Tudom, Mester, egy nap majd minden olyan gyilkos, mint Angulimál, át fog változni fényed és könyörületed által.

(Angulimál most tanítvány. A többi tanítvánnyal együtt hallgatja a beszélgetést. Megborotválkozva viseli a koldusok szokásos ruháját.)

BUDDHA: Praszendzsit, Angulimál már átváltozott.

PRASZENDZSIT: Hogy? Mikor? Hol?

BUDDHA: (Angulimálra mutatva.) Íme Angulimál.

PRASZENDZSIT: Ő Angulimál? Aki emberek százait gyilkolta meg? Ő Angulimál? Ő a gyilkos? Látom a fényt az arca körül. Hogy lehet ez?

BUDDHA: Angulimál átváltozása már megtörtént.

(Buddha és tanítványa, Sáriputra.)

SÁRIPUTRA: Ó, Buddha, tudom, hogy minden spirituális mesterek legnagyobbika vagy. Előtted senki sem valósította meg a te magasságodat, és utánad sem lesz senki veled egyenlő. Túlszárnyalhatatlan vagy, s az is maradsz. Senki sem közelítette meg, és senki sem fogja megközelíteni megvalósulásod fokát.

BUDDHA: Sáriputra, honnan tudod, hogy előttem még senki sem érte el azt, amit én elértem? Honnan tudod, hogy senki sem fog túlszárnyalni majd? Hogyan mondhatsz ilyet? Tudsz valamit a múltról? Tudsz valamit a jövőről?

SÁRIPUTRA: Ó, uram, nem tudok semmit sem a múltról, sem a jövőről, de rólad mindent tudok.

BUDDHA: Sáriputra, bolond vagy. Nagyon keveset tudsz rólam. Az én szintemen lévő spirituális mestert senki sem ismerheti tökéletesen a Földön. Ismered a történetem és a külső életem. A külső életben talán tíz dolgot teszek egy nap. A belső életben pedig több millió feladatot végzek el naponta. Egy spirituális mester belső élete mindig rejtély marad. A mester külső élete megismerhető, de a belső rejtély marad. Ezt gyakran félre is értik. Sáriputra, a külső életemről lényegében semmit sem tudsz, a belső életemről pedig semmit.

SÁRIPUTRA: Igaz, nem tudok semmit. De tudom, hogy ki vagy. Te vagy a felszabadulásom, te vagy a mindenem.

BUDDHA: Sáriputra, ne gondolj a múltra! Ne gondolj a jövőre! Csak a mában élj! A múltat már elhagytuk. A jövő még messze van. Olyan dolgokra gondolni, amelyek elmúltak, haszontalan. De az is felesleges, ha még meg nem történt eseményekkel foglalkozunk. Felejtsd el a múltat! Felejtsd el a jövőt! Gondolj a mára! A mában kell törekedned. A mában kell megvalósulnod. Ma kell megküzdened minden vágyaddal. Ma kell szem előtt tartanod minden törekvésed. Ma kell fénnyé válnod, azzá, ami lényegében vagy. Ma kell odaadnod a világnak a fényt, ami nem más, mint az igazi valód.

Buddha és Ánanda

BUDDHA: Ánanda, öreg vagyok már, nyolcvanéves. Ánanda, ötven éve tanítok és beszélek az emberekhez. Eljött az idő, hogy elhagyjam ezt a világot. Gyenge és beteg vagyok. A testem is törődött már, nem lehet szolgálatomra ezen a földön.

ÁNANDA:(Könnyekkel a szemében.) Nem, Mester, ne! Velünk kell maradnod egy kis ideig még. Jelenléted nagy áldás az emberiségnek. A Sangha még nincs igazán megalapozva. A Sanghának szüksége van a fizikai jelenlétedre.

BUDDHA: Ánanda, úgy érted, hogy a Sangha valami újat vár tőlem? Ánanda, úgy érted, hogy nem beszéltem elég tisztán, amikor a Dharmáról szóltam? Semmit sem rejtettem el előletek. Soha sem mutattam a tartózkodás jeleit, sem a közönyét. Emellett soha sem gondoltam, hogy vezetnem és irányítanom kellene a Shangát, és hogy ennek tőlem kellene függeni. Miért kellene maradnom? Miért kellene hosszabb időre belebonyolódnom a Shanga életébe? Ánanda, mostantól önállónak kell lennetek. Hinnetek kell magatokban. Éljetek spirituális életet! Megvalósítjátok majd a Legmagasabb Igazságot. Aki követi a Dharmát, aki menedéket talál a Dharmában, egyedül az fog belépni az üdvösség birodalmába, senki más.

ÁNANDA: Ó, Buddha, amit mondtál, az tökéletesen igaz. De a mi szívünk nem tud nélküled élni. Szükségünk van rád. Örökké szükségünk van rád.

BUDDHA: Ánanda, neked szükséged van rám, nekem is szükségem van rád. Az Igazságnak örökké szüksége van mindkettőnkre. Ugyanaz az Igazság vár rám a Túlvilágon, és ugyanaz az Igazság vár rád itt a földön. Az én életem a végéhez ért. Az összes földi tapasztalatom felajánlom a világnak. Tegnap Chunda házában ettem. Azóta gyengébbnek érzem magam, de remélem, az megnyugtat, hogy ez a gyengeség nem az ételtől van. Szenvedek, igaz, de ez egyáltalán nem az ő hibája. Nagy odaadással és szeretettel kínálta az ebédet, senki sem hibáztathatja, amikor meghalok. Legmélyebb áldásomban részesítem őt. Mielőtt megvilágosodtam, mielőtt a megvilágosult Egy lettem, Szudzsátá étele segített rajtam. Ő tette lehetővé a meditációmat. Most pedig Chunda étele segít hozzá a legmagasabb Nirvánába való belépéshez. Tudom, hogy a két étel között nincs különbség. Mindkettő egy különleges célt szolgált.

(Néhány tanítvány érkezik.)

ÁNANDA: Nézzétek! Nézzétek! Buddha egész teste fénnyel teli. Még sose láttuk ezt a fényt körülötte. Micsoda égi fény!

TANÍTVÁNYOK: Igen, uram, látunk valami teljesen mást benned, amit eddig még sosem tapasztaltunk. Arcodat teljesen elöntötte a fény és a gyönyör.

BUDDHA: Ánanda, a mai nap azokra a napokra emlékeztet, melyeket a bódhifa lábánál töltöttem. Mielőtt beléptem a Nirvánába, a testem ugyanígy fénylett, s ugyanezt az örömöt éreztem. Ma a testem megint feltöltődött ezzel a fénnyel és örömmel. Először látjátok ezt. Én már másodszor tapasztalom. A nap végén földi tartózkodásom véget ér. Ezért látjátok mindannyian ezt a fényt bennem és körülöttem.

(Ánanda szeme könnybe lábad, és el akarja hagyni a többieket.)

BUDDHA: Ánanda, maradj itt! Ne menj el! Életem már csak percekig tart. Ánanda, ne sírj értem! Senki ne sírjon értem. Hányszor mondtam már, hogy a földön minden múlandó. Semmi sem tart örökké. Minden, ami életet kap, el is veszíti egyszer. Szolgáltál engem, ó, Ánanda, a legodaadóbban, a leglélekteljesebben, ezért most megajándékozlak utolsó áldásaimmal. Fejleszd belső erődet, s elnyered a szabadságot. Szabad leszel a megfelelő időben. Az én spirituális utam a lemondással és a részvéttel kezdődött, s ma az út végéhez közel, a következő tanácsot tudom adni a világnak: lemondás és könyörület. Ó, Ánanda, ne szomorkodj!

Még ezek is érdekelhetnek...

Back to top