Hála

Idézetek a könyvből

A hála mindennél gyorsabban
Át tudja alakítani az életünket.

Törekvés-növényünk tiszta. Odaadás-virágunk tisztább. Hála-szívünk a legtisztább. Lélekteli mosolyunk édes. Belső sírásunk édesebb. Hála-szívünk a legédesebb. A hála tiszta boldogság. A boldogság biztos tökéletesség. A tökéletesség teljes elégedettség mind az ember világában, mind Isten világában.

Minden hála-szív
A Mennyországot testesíti meg.

A hála csodákat tesz bennünk. A hála megerősíti fizikai testünket, megtisztítja vitális energiánkat, kitágítja mentális látásunkat, és elmélyíti pszichikai gyönyörünket.
A bennünk lévő kereső igyekszik egyszerű, tiszta, alázatos és őszinte lenni. Minden spirituális kereső megpróbálja ezeket a minőségeket bőséges mértékben kifejleszteni. Ezen tulajdonságok kifejlesztésének legkönnyebb és leghatékonyabb módja az, ha kibontjuk a szívünkben a hála virágát, s hagyjuk, hogy az sziromról sziromra virágba boruljon.

Itt és most végül ráébredtem arra, hogy szívemnek csak egyetlen erőre van szüksége, hogy megvalósítsa Istent: hálára, bőséges hálára, végtelen hálára.

A spirituális életben az ego legyőzésének legjobb módja az, ha naponta öt percig hálát ajánlunk Istennek. Ha nem tudsz öt percet felajánlani, akkor ajánlj fel egy percet. Ajánld fel a háládat Istennek. S azt fogod érezni, hogy benned egy édes, csodálatos, illatos virág növekedik. Ez az alázatosság virága. Amikor háládat Istennek ajánlod, Ő valami nagyon csodálatos dolgot ad neked, az alázatosságot. Amikor felfedezed magadban az alázatosság virágát, azt fogod érezni, hogy a tudatod széltében-hosszában átfogja az egész univerzumot. (…) A spirituális életben a tudatos hálán keresztül növünk bele az alázatosságba. Ha az alázatosság virága láthatóvá válik, az ego eltűnik, mert megérzi, hogy valami sokkal jobb dologgá válhat: egyetemes egységgé.

Az ima legmagasabb magassága
A feltétel nélküli önátadás.

A meditáció legmélyebb mélysége
Az álmatlan hála.

A legjobban azáltal hozhatunk létre örömet lényünk minden részében, ha állandó hálát érzünk Őiránta, aki felelős azért, hogy elfogadtuk a spirituális életet. Minden másodpercben emlékeznünk kell, kik voltunk, mielőtt tudatosan spirituálisak lettünk. Nem számít, milyen messze van a Cél, a már megtett távolságot könnyedén láthatjuk.
Hálánkat felajánlhatjuk Istennek, vagy spirituális tanítónknak, vagy az utunknak; még akár saját jó tulajdonságainknak is hálát adhatunk, vagy a belső sírásnak, amely elindított minket spirituális utazásunkon. Bárminek is ajánljuk fel hálánkat, az végül a Forráshoz kerül, Őhozzá, aki egy magasabb valóság meglátására, és a Cél felé futásra ösztökélt minket. Hálát adunk a Forrásnak, mert belső késztetést teremtett bennünk, hogy térjünk vissza hozzá, és ott keressünk beteljesedést. És a hála, különböző formáiban, teljes örömet ad nekünk lényünk minden részében.

Egy percnyi
Istennek ajánlott hála
Nem csupán órák,
De napok örömét
Adhatja egy embernek.

A legkönnyebben úgy tudod magad megszerettetni Istennel, ha elméddel azt érezteted, hogy az Isten dolga, hogy egész teremtését tökéletesítse, a te dolgod pedig az, hogy a hála virágfüzérévé válj, Isten örökké megvilágosító Élete és örökké betöltő Akarata iránt. Isten igenis szeret téged, de hol a szíved, hogy ezt érezze? Hol az elméd, hogy gondoljon rá?

Az odaadó önátadás és a feltétel nélküli egység a hála legtisztább formái.