A külső futás és a belső futás III.

Kérdés: Mi a versenysportok spirituális célja?

Sri Chinmoy: Célunk nem az, hogy a világ legjobb sportolójává váljunk. Célunk az, hogy jó karban tartsuk a testet, dinamizmust fejlesszünk, és életerőnknek ártatlan örömet adjunk. Célunk ne az legyen, hogy felülmúljunk másokat, hanem az, hogy állandóan felülmúljuk saját előző teljesítményünket. Saját képességeinket csak akkor tudjuk megfelelően értékelni, ha van összehasonlítási alapunk. Így nem azért versenyzünk, hogy másokat legyőzzünk, hanem, hogy előtérbe hozzuk saját képességeinket. Legjobb képességeink csak akkor kerülnek felszínre, ha másokkal együtt vagyunk. Ők arra ösztönöznek, hogy legjobb képességeinket előtérbe hozzuk, és mi is arra ösztönözzük őket, hogy előtérbe hozzák legjobb képességeiket. Ezért vannak a versenysportok.

Mindig kell, hogy legyen egy cél. Az, hogy van egy célunk nem azt jelenti, hogy meg kell próbálnunk legyőzni a világ legjobb futóit, egyáltalán nem. A spirituális életben nincs verseny. De van valami, ami nagyon fontos, szükséges és elmaradhatatlan, amit fejlődésnek nevezünk. Saját fejlődésünk kell legyen a célunk, és a fejlődés maga a legmegvilágosítóbb tapasztalat.

Mondjuk, hogy fejlődést akarunk elérni; túl akarjuk szárnyalni önmagunkat. Nos, ha valaki más is van velünk, elménk vagy az ő elméje rögtön azt gondolja, hogy versenyzünk. A hétköznapi életben azért versenyzünk valakivel, hogy fölébe kerekedjünk. De a spirituális életben nem állunk versenyben másokkal. Csak saját képességeinket próbáljuk meg túlszárnyalni.

Gondolhatunk magunkra úgy, mint két félre: az egyik fél a tökéletlenség, a másik pedig őszinte sírásunk a tökéletességért. Az egyik oldal a gyengeség, a másik az erő. Tökéletességért való belső sírásunkkal fussunk úti célunk felé, és érjük el a megvilágosodás-partot. Amikor lényünk teljesen megvilágosodott, akkor a tudatlanság sötét erői nem mernek a közelünkbe jönni. Mielőtt elérjük a célt, ellenünk szegülnek. De ha egyszer elértük megvilágosodás-célunkat, a tudatlanság erői nem mernek belénk hatolni, mert úgy érzik, hogy teljesen elpusztulnának. Nem tudják, hogy csak átalakulnának és megvilágosodnának.

Back to top