Kérdés: Hogyan szabadulhatok meg az egó érzésétől, amikor olyan emberekkel dolgozom, akiknek csekélyebb a képessége, mint az enyém, és hogyan érhetek el tökéletességet a spirituális testvéreimmel való bánásban?

Sri Chinmoy: Amikor az isteni vállalkozásban spirituális testvéreiddel dolgozol, kérlek érezd, hogy ők a Legfelsőbb szemében, a Mestered szemében és a lelked szemében ugyanolyan fontosak. Két szemed van, és úgy érzed, mind a kettő egyformán fontos. Nem érzed úgy, hogy a bal szem fontosabb, mint a jobb, vagy fordítva. Ha van két dolog, amit igazán a sajátodnak tartasz, akkor igyekszel pártatlan lenni. Amikor a jobb kezed és a bal kezed csinál valamit, nem választod el a jobb kezedet és mondod azt: “Ó, a bal kezemre nincs szükségem, csak a jobb kezem kell.” Még ha a bal kezed gyengébb is, akkor is egészen a sajátodnak érzed. Ha valamit a sajátodnak érzel, akkor a részrehajlás megszűnik.

Nézd csak a kisujjadat és a hüvelykujjadat. A kisujjadnak nagyon csekély képessége van, míg a hüvelykujjad olyan erőteljes. De mivel egységet alakítottak ki egymással és te egységet alakítottál ki velük, az egó nem jut szerephez. Nem azonosulsz a hüvelykujjaddal és kezded bírálni a kisujjadat. Nem. Ami kis képessége a kisujjadnak van, az Istentől ered, és ami képessége a hüvelykujjnak van, az is Istentől ered. Az egó akkor jön elő, amikor hiányzik az egységérzés, vagy amikor a képességedet meg akarod mutatni másoknak. Ha elválasztod a kisujjadat a hüvelykujjadtól, akkor lép színre az egó. Ha nem teszed meg ezt az elkülönítést, akkor azt mondod, hogy Isten Szemében minden és mindenki jó.

Nos, a kisgyermek nem tud nehéz terhet elcipelni a vállán, míg a legidősebb bátyja igen. De ez nem jelenti azt, hogy az anyja vagy az apja a kicsit kevésbé szeretné. Egyáltalán nem. A szülők tudják, hogy Isten a gyermeknek mostanra csak ennyi képességet adott. Egy idő után a gyermek majd felnő, és ugyanannyi képessége lesz, mint idősebb bátyjának. Ha nekem megvan a képességem, hogy húsz mangót cipeljek, míg a kisöcsém csak egy mangót tud vinni, és odamegyek az Apámhoz a húsz mangóval, Ő nem lesz elégedett, míg nem látja, hogy az öcsém is odajött a maga egy mangójával. Mikor látja, hogy minden gyermeke összegyűlt a maga képessége szerint húsz mangóval, tíz mangóval, öt mangóval vagy egy mangóval, akkor olyan boldog lesz, mert látja bennük az egység kötelékét. Tehát ha tökéletességet akarunk, rögtön éreznünk kell a többiekkel való egységünket. Csak ha eleget teszünk Örök Vezetőnknek a Legfelsőbbnek, akkor lehetünk tökéletesek. Nincs más lehetőség. És neki csak akkor tudunk eleget tenni, ha egységérzésünk van.