A meditáció nem pusztán annyit jelent, hogy öt-tíz percet csendben ülünk. A meditáció tudatos erőfeszítést követel. Az értelmet nyugodttá és csendessé kell tenni. Ugyanakkor az értelem éber is kell legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és békés, és egész lényünk egy üres edénnyé válik, akkor belső lényünk végtelen békét, Fényt és üdvösséget tud lehívni, hogy belefolyjék ebbe az edénybe, és megtöltse azt. Ez a meditáció.

***

A meditációnak két módja van. Az első, hogy lecsendesítjük az elmét. Az átlagember úgy érzi, ha elhallgattatja az elmét, akkor bolond lesz. Úgy érzi, ha az elme nem gondolkodik, azzal az elme mindent elveszít. De a spirituális életben ez nem igaz. A spirituális életben, ha lecsendesítjük az elmét, azt látjuk, hogy egy új teremtés, egy Istennek tett új ígéret virrad az elmében. Mostanáig nem teljesítettük Istennek tett ígéretünket, életünket nem szenteltük teljesen Isten létezésének. Ha lecsendesítjük az elmét, módunkban áll Istent megörvendeztetni és beteljesíteni.

A meditáció másik módja, hogy kiürítjük a szívünket. A szív most tele van érzelmi viharokkal és problémákkal, amit az őt körülvevő tisztátalan életerő okozott. A szív egy edény. Ez az edény most tele van istentelen dolgokkal, olyan dolgokkal, amik korlátoznak és megkötnek bennünket. Ha a szív-edényt ki tudjuk üríteni, akkor van valaki, aki megtölti azt isteni békével, Fénnyel és üdvösséggel, amelyek majd felszabadítanak minket. Ha szívünkből kiürítjük a tudatlanságot, Isten bölcsesség-fénye eljön és megtölti.