A tökéletes isteni vállalkozás

Amikor csak dolgozol, érezheted és azt is kell érezned, hogy Istenért dolgozol. Most még, amikor dolgozol, talán nem gondolsz Istenre, vagy nem érzed Isten valóságosságát. A fizikai munkát csak munkának látod. De ha a munkát lehetőségnek látod a képességed kifejezésére vagy a jóságod, az isteniséged feltárására, akkor bizonyosan Istennek dolgozol. Érezned kell, hogy azzal, ha Istennek dolgozol, vagy az emberiségben lakozó Legfelsőbbet szolgálod, a célod felé haladsz. Ha fizikai munkás vagy és a két kezeddel dolgozol, az elméd Istenben lehet, a szíved Istenben lehet, és magát a cselekvésedet is tudatosan Istenbe helyezheted. Máskülönben a munkád és a cselekedeteid valaki másban lesznek és aggódni fogsz azon, hogy ő mit gondol a munkádról. De ha azért dolgozol, hogy egy bizonyos személy, a benned rejlő Belső Vezető kedvében járjál, a Belső Vezető természetesen elvárja tőled, hogy tökéletesen dolgozzál. Nem fogja azt mondani neked, hogy csaljál vagy becsapd azt, az embert, aki megkérte, hogy dolgozzál, mert a valódi munkaadója mindenkinek a Legfelsőbb.

Most, ha befejezünk egy nehéz munkát, nagyon elégedettek vagyunk magunkkal. Azt mondjuk: Ó, megcsináltam! Olyan nehéz feladat volt, de megcsináltam! De a spirituális életben eljön az idő, amikor érezzük, hogy minden munkát, amit teljesítünk valójában a Belső Vezető végez bennünk és általunk. Rájövünk, hogy magunkban semmit nem tudunk megtenni. Puszta eszközök vagyunk. Isten tesz mindent bennünk és általunk.

Amíg nincs meg ez az érzésünk, próbáljuk meg cselekedeteink gyümölcsét vagy eredményét Istennek ajánlani. Ha munkánkból siker származik, ajánljuk azt fel Isten Lábánál. A siker és a kudarc egyaránt tapasztalatok, amit Isten rajtunk keresztül él át. Ha nem ilyen a hozzáállásunk, akkor foggal körömmel megpróbálunk sikert aratni. És az ilyen siker egyfajta zavarhoz vezethet minket. A ma sikere átalakulhat a holnap csalódottságává. De ha minden egyes cselekedetünk eredményét felajánljuk Isten Lábánál, ahelyett, hogy megpróbálnánk azt a sajátunknak mondani, akkor szabadok vagyunk.

/Sri Chinmoy/